Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Petőfi Sándor - Van-e egy marok Föld

2010.12.19
Van-e egy marok föld a magyar hazában, Amelyet magyar vér meg nem áztatott? Haj, de már nem látszik a nagy ősök vére, Fiaik befesték ujra feketére A földet, rákenték a gyalázatot! S így hazugság itt az örök-igazság is, Hogy az oroszlán nem szűlhet nyúlfiat; Ti dicső apák, ti bajnok oroszlánok, Ha ti a halálból most föltámadnátok, És látnátok satnya maradéktokat! S ez a faj dicsekszik őse érdemével, Híres hajdanával úgy hetvenkedik... Hát majd a jövendő fog-e dicsekedni Mivelünk? vajon nem fogja emlegetni Orcapirulással e kor gyermekit? Erre semmi gondunk. Tengünk, mint az állat, Megelégszünk azzal, hogy van kenyerünk, Messze elmaradtunk a világ sorától, Kitöröltek a nagy nemzetek sorából, Élni nem tudunk és halni nem merünk. Szégyen, szégyen! egykor mi valánk a sorsnak Számadó könyvében a legelső szám. S most leghátul állunk semmit nem jelentve... Kik lábunk ölelték egykor térdepelve, Most arcul csapkodnak... szégyen rád, hazám! S jaj nekem, százszor jaj, hogy szülőm ellen kell Kart emelnem, hogy megostorozzam őt, Gyermek a szülőjét!... engem jobban éget A seb, melyet rajta vágok; és nagy vétek, Jól tudom, az ily tett ég és föld előtt. S én ezek dacára sem fogok pihenni Érezzek bár százszor több fájdalmakat, S verjen meg bár engem a nagy isten érte... Addig ostorozlak, nemzetem, mig végre Földobog szíved, vagy szívem megszakad! Pest, 1848. január
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.