Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Petőfi Sándor - Bánk Bán

2010.12.19
Ügyefogyott király volt az A második Endre, Papucs alatt szuszogott az Isten-teremtette; Felesége tartotta az Ország gyeplőszárát, Őgyelgett is ám a szekér Majd tüled, majd hozzád. Gyönge kéz az asszony keze, Nem való kormányra, Hát ha még a gyöngeségnek Gonoszság a párja! Endre király, gonosz asszony A te feleséged, Szíve gonosz, neve Gertrúd, Születése német. Gertrúd a jó magyarokat Kutyába se vette, Hívatalrul, méltóságrul Le-letevegette, A helyökbe meg a maga Perepútyát rakta, Maradtak vón, vesztek vóna Ott a hazájokba'! Ilyen sértés szenvedtenek A nagy uraságok, A szegény nép meg szenvedett Húzzavonjaságot, Szenvedett az istenadta Árva magyar népe, Mint a Krisztus a keresztfán, Olyan volt a képe; Ugy fizette a sok adót, Hogy a szeme dűledt, Nem volt irgalom számára, Nem volt könyörűlet. A királyi udvarból ily Nyájas szavak jöttek: "Dolgozz, paraszt, dolgozz, fizess, Azután dögölj meg!" Néhányan az efféléket Megsokalták végre, Szövetkeztek rettenetes Összeesküvésre, Azt mondották: "Söpörjük ki A királyi házat, Annyi benne a szemét, hogy Igazán gyalázat!" Csak Bánk bán, a nádorispán Tartóztatta őket, Nem remélt-e sikert? vagy tán Remélt jobb időket? De mikor a feleségét... Iszonyú történet!... Hogyan kezdjem? hogy végezzem?... No jaj neked, német! Bánk bánnak a feleségét A királyné öccse Erőszakos lator móddal Megszeplősitette. Szép az asszony, ifju és jó, Asszonyok virága! S eltiporva, beledobva Fertőzet sarába! "Föl, barátim!" ordít a férj Kínja nagy voltában, "Lelkemen a bosszuállás, Kardomon halál van; Föl, barátim, egyenesen A királyi házba... Királyi ház? bordélyház és Zsiványok tanyája!" És bementek egy csoportban A királyi lakba, Ott a német urak épen Dőzsöltek kacagva, Akkor is, míg a magyarnak Borát, étkét falták, A szegény magyar nemzetet Veszettül csufolták. Megálltak ám a magyarok A ház közepében, Mindeniknek egy-egy mennykő Villogott szemében; Meg is hökkent a németség Egy keveset ekkor, Aki ivott, gégéjében Ecetté vált a bor. Kezdte pedig a beszédet Mag' a nádor, Bánk bán, Királynénak s udvarának Jó estét kivánván: "Jó estét, jó mulatságot, Fölséges személyek..." A királyné: "Mit akartok, Hivatlan vendégek?" "Azt azonnal tudni fogod, Nem soká váratlak", Felelt Bánk bán, "elbeszélem Neked s ez uraknak. Tiszteletet parancsolok! Mert nemzet áll itten, Egy megbántott nemzet és a Bosszuálló isten. Mi vagyunk a vendégek itt? És nem ti lennétek? Ti vagytok itt a hivatlan S hálátlan vendégek! Befogadtunk titeket s ti Kivertetek minket, És eszitek és isszátok Testünket, vérünket. De csak ettétek... mert ez az Utósó falattok. Ami most van szájatokban, Ettül megfuladtok! Először is te halsz meg, te Gertrúd, német szajha! Te királyné s kerítőné Egy személyben!... rajta!" Bánk bán kardja a királynét Át meg átaljárta, S magyarság a németséget Hányta mind kardjára. Aki bírta, megszökéssel Életét elorzá; Meghalt, aki nem szökhetett... Kitisztult az ország! Pest, 1848. május
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.