Flender Péter

A 13. és a 14. az. fordulóján a feudális gazdaság megtorpan. Az éhínség és a pestisjárványok következtében Nyugat-Európa lakossága 73 millióról 45 millióra csökken. A feudalizmus válságának a korában állandóak a paraszt és a polgárfelkelések.

Franciaországban 1328-ban kihal a Capeting dinasztia férfiága. A új uralkodó a Valois ágból származó VI. Fülöp (1328-1350), de erre a trónra az angol király (III Edward) is pályázott. Emellett az angolok meg akarták szerezni Flandriát és Aquitániát is. Emiatt tör ki a százéves háború.

A háború elsõ szakasza. (1337-1360)

III. Edward támadást indít. Sorozatos angol gyõzelmek jellemzik ezt a szakaszt, hiszen az angolok hadserege sokkal fejlettebb (zsoldosok, íjászok, gyalogosok, lovagok, tüzérség, ágyú).

Harcok:

1360-ban megszületik a Bretiguy-béke: III. Edward lemondott a trónigényrõl és cserébe területeket kap (Franciaország délnyugati területei Normandia és Anjou kivételével), ezekért a területekért nem tartozik hûbéri szolgálattal.

Az elsõ szakasz hatására (sok vereség) Franciaországban egyre nõ az adó, az éghajlat lehûl, a szegénység és az éghajlatváltozás miatt járványok törnek ki (1348 Pestis). Ezek a dolgok felkelésekhez vezetnek.

A háború második szakasza (1360-1375)

Ekkor V.(bölcs) Károly (1364-1380) a király és õ új zsoldoshadsereget szervez, és újra kiújulnak a francia angol harcok. 1375-ban pápai közvetítéssel kötnek fegyverszünetet.

Angol belpolitikát is megviselte a két szakasz:

Az angol gazdaság növekedésével a parasztok személyi függése egyre jobban kezdett megszûnni és helyette megjelent a paraszti bérlõi viszony: amivel végül is pénzbeli kötelezettségei voltak az urakkal szemben. Ekkor következett be a pestis és Anglia lakossága 4 millióról 2.5 - 2 millióra csökkent, emiatt munkaerõhiány lépett fel, tehát mindenki oda telepedett, ahol jobbak voltak a lehetõségek. Eközben a lakosságot nagyon nagy adókkal kezdték el sújtani (volt olyan, hogy 15 év felettieknek kell adózni). Ekkor tûnnek fel az elsõ angol eretnek mozgalmak

Ezek miatt 1381-ben parasztfelkelés tört ki Angliában:

Ennek a vezetõje Wat Tyler volt, aki egy petticiót nyújt be az angol királynak, de az nem fogadja el, ezért 8000 ember fegyveresen föllázad, de leverik. A harcok következménye, hogy Angliában megszûnik a parasztok jogi és személyi kötöttsége. Kialakul a szabad paraszt.

A háború harmadik szakasza (1415-1429)

Ennek az elõzménye az, hogy VI (örült) Károly (1380-1422) alatt a franciák újra meggyengülnek és emiatt az angolok 1412-ben feldúlják Normandiát és Anjout.

Erre a szakaszra újra az angol fölény a jellemzõ. A francia nemesség egyik része VI. Henriket, a másik része pedig a trónörököst VII Károly ismeri el uralkodónak. 1415-ben Henrik gyõzelmet ara Azincourtnál, és az angolok elfoglalják Normandiát és eljutnak Párizsig is.

1420-ban megszületik a Troyesi-béke, amely alapján a francia-angol perszonálunió uralkodója a VII. Károly lányával házasságot kötõ V. Henrik lenne, de mégis az uralkodó a 9 hónapos VI. Henrik lesz.

1428-ban VII. Károly elfoglalja Orleanst. A sereg vezetõje az önmagát isten kiválasztottjának tartó Jeanne d'Arc francia paraszt lány, az �Orleansi szûz�, akit 1431-ben boszorkányként elégetnek.

A negyedik szakasz. (1429-1453)

A franciák 1436-ban bevonulnak Párizsba, majd 1453-ban Castillánál aratnak gyõzelmet. Az angolokat tehát a franciák kiszorítják Franciaországból, csak Calaisban marad katonaságuk. A háború végeztével VII. Károly (1435-1461) és fia XI. Lajos (1461-1483) megteremti az ország területi-politikai egységét.

Angliában a háború kudarca megrendíti a monarchia tekintélyét. 1455-ben kitör a �rózsák háborúja� és a dinasztia két ága a York (fehér rózsa) és a Lancheter (vörös rózsa) csatázik egymással. A háború végére mindkét család kihal, így 1485-tõl, amikor III.(york) Richard elesik a bosworthi csatában, a Tudor dinasztia kerül a trónra. VII. (Tudor) Henrik (1485-1509) hozzáfog a korlátlan királyi hatalom kiépítéséhez.